Naptár
január 2018
H K S C P S V
« dec    
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  

Lelkünk mélyén kél rá visszhang

25 éves a dévai cserkészcsapat

25 éves fennállását ünnepli idén a dévai 55. Számú Kőműves Kelemen Cserkészcsapat. A január első napjaira időzített jubiláláson sokféle emlék elevenedett fel. A nagy cserkészek meséltek, a kicsik hallgatták, s szemükben ott ragyogott a vágy, hogy mindezt ők is megéljék: a retyezáti túrákat, portyákat, tábortüzeket, lubickolást, őrködést, közös főzést, mosogatást, vízhordást, ázást-fázást, amitől furcsa mód senkinek semmi baja nem lett.

Előkerültek a csapat ereklyéi is: emléklapok, őrsi zászlók, cserkészújság, évfirdulós kisfilm, sok-sok fénykép, melyen némelyek saját szüleiket fedezték fel. És az első nyakkendő is, melyet a két cserkészparancsnok, Daradics János és László Attila vehetett át 25 évvel ezelőtt Böjte Csaba atyától azzal a megbizatással, hogy a magyar cserkészet szellemében neveljék a fiatalokat. – Akkor nem tudtam, mit vállalok. És arra biztosan nem gondoltam, hogy 25 évig fogjuk végezni ezt a feladatot. Több száz gyermek fordult meg a csapatban, több mint kétszázan tettek cserkészfogadalmat és ami a legfontosabb, hogy ehhez is igazítják életüket. Számunkra a cserkészet nem arról szól, hogy hetente összejárunk foglalkozásra, van egy baráti kör, ami az évek során elhalványul. Igyekszünk olyan élményt nyújtani, ami életreszólóan alakítja, csiszolja a gyermekek, fiatalok lelkét, hitét, világlátását. És közben mi magunk is rengeteget tanulunk. Számomra a legnagyobb ajándéka ennek a hosszú 25 esztendőnek a sok-sok nagyszerű fiatal, akit megismertem a csapatban, a felnőtt cserkésztársak, akikkel évek óta együtt dolgozunk a cserkészszövetségben – fogalmazott Daradics János csapatparancsnok, aki 1993-ban 13 fiatallal együtt írta alá a csapatalapító szándéknyilatkozatot. Közülük többen lemorzsolódtak, de van, aki azóta is aktív tagja, támogatója a csapatnak. – Jó megtapasztalni, hogy egyre több szülő is mellénk áll. Néhányan eljöttek a csapatévfordulóra is. És itt volt pár felnőtt cserkész is, akik együtt nőttek a csapattal. Vannak köztük pedagógusok, akik egyre inkább részt vállalnak a csapatélet szervezésében. Úgy tűnik, lesz kinek átadni a munkát, van akire rábízni a csapatot – fogalmazott László Attila cserkésztiszt.

A jubilálás alkalmával többször is megfogalmazódott és érezni is lehetett: a dévai cserkészcsapat nagy családként működik. – Szórványvidéken nehéz pontosan úgy megszervezni a csapatot, ahogy az a nagykönyvben elő van írva. Őrsvezetőinknek sokfelé kell helytállniuk: iskolában, egyházban, más magyar civilszervezetekben is ők azok, akikre számítani lehet, akik mindig ott vannak, ahol szükség van rájuk. Emiatt azonban nehéz rendszeres őrsi foglalkozásokat tartani, így egyes korosztályokon belül nem mindig alakul ki sajátos kötődés. A pénteki foglalkozásokon, a táborokban, portyákon általában mindenki részt vesz, aki teheti, a farkaskölyöktől a roverekig. Ennek előnye, hogy a kiscserkészek igazi testvérüknek tekintik nagyobb társaikat, akik figyelnek rájuk, gondjukat viselik, és akiktől sok ügyes dolgot el lehet lesni. Igaz, nem vagyunk országos bajnokok rovásírásban, őrsiélet-szervezésben, de a csapat külső, belső értékelése azt igazolja, hogy igazi családi hangulat jellemzi a közösségünket. Ez mindennél többet ér – véli a két csapatparancsnok.

Nagy családhoz illően szerveződött a jubilálás is. Mindenki hozott, amit tudott, együtt falatoztak, kortyolgatták a meleg teát, meséltek, játszottak, énekeltek. – Az őseinkről is megemlékeztünk, hiszen január 7-én van az 1764-es madéfalvi veszedelem évfordulója, amit a bukovinai székely népcsoport születésnapjaként tartanak számon. Csapatunk a dévai bukovinai székely telepen szerveződött, s bár saját székházunk nincs, foglalkozásainknak az őseink által épített templom kertjében álló közösségi Szent Antal ház biztosít teret. Erről meséltünk pár szót a csapattagoknak és a jubileum alkalmával megkoszorúztuk a templomkertben felállított keresztet, mely a dévai betelepítés emlékét őrzi – számolt be Daradics János.

A fiatalok cserkészdallal, imával, a Himnusz eléneklésével hajtottak főt a templom- és közösségépítő ősök előtt. Évfordulós ünnepségüket is imával zárták. Mint mindig. Mert alkalmuk volt megtapasztalni: ez a biztos megtartó erő.

Jókedvvel, bőségben köszöntötték az új évet

 

Jókedvvel, bőségben köszöntötte a dévai magyarság az új esztendőt a Téglás Gábor Elméleti Líceumban. A Kőműves Kelemen Szülőbizottság által szervezett szilveszterezésre idén közel háromszázan jöttek el. Többségben természetesen helybeliek, de a környező településekről, megyékből is érkeztek vendégek. Sőt, az iskola vezetőségének meghívására a dévaiak körében köszöntötte az új évet a tanintézményt önzetlenül támogató Fehér Ferenc ikervári polgármester és családja is. – Külön öröm számunkra, hogy a szervezésben a turizmus szakosztályokban tanuló diákjaink is részt vesznek, ügyesen, hozzáértéssel végzik a felszolgálást, a szilveszterezők körében pedig szintén sok fiatalt és gyermeket is köszönthetünk – szólalt fel a házigazdák nevében Balogh-Botár Károly Csaba igazgatóhelyettes, felkérve az apróságokat, hogy segédkezzenek a tombolanyeremények kisorsolásában. Utóbbiak nem is kérették magukat, és az értékes nyereménytárgyak – plazma tv, porszívó, kukta, indukciós főzőlap, italok és kozmetikumok – nagy taps és gratulációk közepette találtak gazdára. A hangulatot pedig nehéz lett volna tovább fokozni. A Trio Forte zenekar már a kora esti órákban a táncparkettre csalta a szilveszterezők többségét, s csupán az ízletes menü tálalása idején ritkultak kissé a táncosok. No meg amikor 12-őt ütött az óra. A városközponti és a környékbeli lakónegyedekben rendezett tűzijáték ugyanis szinte mindenkit kicsalogatott az iskolaudvarra. A magyar éjfélt viszont meghitt hangulatban köszöntötték a szilveszterezők. Felcsendült a magyar és a székely himnusz, majd Kocsis Attila-Levente iskolaigazgató elszavalta a Szózatot. Winkler Gyula EP-képviselő három röpke mondattal üdvözölte az együtt ünneplőket, megköszönve a 2017-es támogatást, a 2018-ra előlegezett bizalmat, egészségben, szeretetben, örömökben gazdag, békés, boldog új esztendőt kívánt mindenkinek. És felcsendült a Nélküled című dal: Történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk!

A jó hangulatú mulatság jócskán átnyúlt az új esztendőbe. Hajnali hatot ütött az óra, amikor az utolsó vendégek hazaindultak.

Az új esztendő tehát jól indult Déván. Legyen örömteli a folytatás is!

Az új egyházi év küszöbén

Adventi programok a dévai Szent Antal plébánián

A dévai Szent Antal templomban a Szivárvány kórus szolgálata gazdagította az egyházi évet záró Krisztus király ünnepét. Lengyel Izabella karvezető elmondta: fr. Főcze Bonaventúra plébános felkérésére énekeltek a templomban alkalomhoz illő egyházi műveket. A Szivárvány kórus repertoárja az utóbbi időben a karácsonyi ünnepkörhöz kötődő régi népdalokkal is bővült. Ezekből összeállított műsorral készülnek fellépni a hét végén Szolnokon, a helyi civilszervezetek által megrendezett Erdélyi Adventen.

A dévai Szent Antal templomban az új egyházi év küszöbén fr. Főcze Bonaventúra plébános az emberek közé eljött égi királyra, Jézus Krisztusra irányította a közösség figyelmét, hangsúlyozva: Jézus nem uralkodni jött közénk, hanem a szeretet és szolgálat útján akarja vezetni népét. Fontos, hogy mi magunk se hatalomvágytól vezérelve éljük mindennapjainkat, hanem törekedjünk arra, hogy szeretetből fakadó szolgálattal tegyük jobbá a világot, szebbé embertársaink életét. Ezzel a lelkülettel készüljünk a karácsonyra – fogalmazott a plébános.

A szentmise végén ismertette a plébánia idei adventi programját is. December 2-án délelőtt 11 órától adventi koszorúkészítés lesz a Szent Antal házban, délután 18 órától a szentmise keretében megáldják a koszorúkat. A plébánia hittanosai ekkor gyújtják meg az első gyertyát a templomi adventi koszorún.

December 9-én 18 órától ünnepélyes adventi gyertyagyújtásra kerül sor a plébánia ifjúsági csoportjával. A szentmisét követően a csíkszeredai Psallite ifjúsági kórus koncertezik, majd december 10-én a 11 órás szentmisén szintén ők teljesítenek zenei szolgálatot. A szentmise után fogadják Szent Miklós püspököt.

December 16-án 14 órától gyermekek és fiatalok lelki napja lesz a Szent Antal közösségi házban. Ennek keretében kézműves foglalkozásra is sor kerül. 18 órától az adventi koszorú harmadik gyertyáját gyújtják meg a ministránsok szolgálatával.

A negyedik gyertya ünnepélyes meggyújtására december 23-án kerül sor délután 6 órától a Szent Antal közösségi házban tanuló gyermekek szolgálatával.

Készíts szelfit Bethlen Gáborral!

Téglaporos Nappal folytatódtak a Hunyad Megyei Magyar Napok

Téglaporos napra virradt tegnap a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum. A Hauer Erich Diáktanács (DT) már napokkal korábban készült a Magyar Napok keretében megrendezendő diáknapra. Jó ötletből nem volt hiány, s túl sok buzdításra sem volt szükség: az iskola apraja-nagyja örömmel kapcsolódott be a programokba.

Az elemistáknak a természetismeret és újrahasznosítás jegyében szerveztek kézműves-foglalkozást a tanító nénik. Vadgesztenyéből kutya, macska, sátor, házikó és sokféle gesztenye-emberke készült, melyekhez aztán izgalmas történeteket, meséket is költhettek a kisdiákok. A műanyagpalackok kallódó kupakjait is felhasználták: ötletes osztálycímerek készültek belőlük. Az előkészítős hupikék törpikék kirakták kupakokból a gombaházukat, az elsős lovagok kard formájú osztálycímert készítettek. És sokféle egyéb alkotás is született. Tíz óra tájban megérkezett a kisbaconi Bodvaj Egyesület két képviselője: Benedek Márta és Benkő Judit, akik a Kovászna Megyei Tanács és Kulturális Központ támogatásával jöttek Hunyad megyébe, hagyományos kézműves mesterségekre oktatni a szórványbeli gyermekeket. Hétfőn színes gyapjúból tulipánt nemezeltek a dévai elemisták. Délután Csernakeresztúron folytatódott a munka, kedden pedig a nagyobb dévai diákokhoz tér vissza a Bodvaj Egyesület két oktatója.

Külső szemmel nézve az általános iskolás diákok programja mutatkozott a legmozgalmasabbnak. A harácsolás néven meghirdetett vetélkedőre hét csapat nevezett be: a Lurkók, a Rózsaszín párducok, a Superman-ek, a Legeslegjobbak, a Szőke csajok, a Full Cap és az Ufók. A vegyes korosztályú, 10-11 fős csapatoknak számtalan feladatot kellett végrehajtaniuk. Például olyan fényképet készíteni a csapatról, melyen mindannyian repülnek. A szervezők külön hangsúlyozták, hogy az ablakon kiugrálni szigorúan tilos! Pontot lehetett szerezni továbbá egy Bethlen Gáborral készített szelfivel, vagy olyan csoportképpel, melyen az aligazgató is szerepel. Kellett hozni továbbá tyúktojást, galambtojást, üdítőt és szendvicset. Utóbbit valószínűleg a szervezők éhének csillapítása végett, az üdítőt azonban a verseny végén kiosztották a csapattagoknak. A közel harminc feladat végrehajtásához bő két óra állt a diákok rendelkezésére. Ezt követően a Galaxis őrzői című filmet nézve pihenhették ki fáradalmaikat. Közben a csapatok rangsorolása is megtörtént. A legügyesebbeknek a Rózsaszín párducok bizonyultak – számolt be Vitális Alex DT-titkár.

A középiskolásoknál csupán hat csapat alakult, de itt néhány vállalkozó szellemű tanár is beállt erősítésképp. Szükség is volt az erejükre, tudásukra, hiszen kötélhúzás, zsákba ugrás mellett kvízre is sor került, illetve találós kérdéseket kellet megfejteni. A víz-pongban a diákok nagyobb gyakorlatról tanúskodtak, a hosszúmicsoda-kötésnél pedig nagy volt a csapatokon belüli együttműködés. Mindenki szívesen adta, amije volt: (felsőruhák, sálak, kiegészítők) hogy minél hosszabb valamit tudjanak kötni a csapatnak. Végül összesítettben a „Noi 2 şi restul” csapat nyerte meg a vetélkedőt, lekörözve a Spártát, az Úrhajósokat, a Pumát, a Miccseket és a Westerasit – ismertette az eredményt Gáspár-Barra Áron DT-elnök, a Téglaporos Nap fő szervezője. A nagydiákok a vetélkedőt követően az ISU által szervezett elsősegélynyújtási képzésen vettek részt, ahol Vass Krisztina és Todor Antónia segédkezett a gyorsmentőknek.

A nap derekán Vas megyei küldöttség érkezett az iskolába. Marton Ferenc, a Vas megyei Közgyűlés alelnöke, valamint Fehér Ferenc ikervári polgármester további öt munkatársukkal vettek részt a Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvényein és 200 ezer forint értékben több tucatnyi futball-labdával lepték meg  a dévai magyar iskolaközpont diákságát.

Dráma, rockzene, gulyás

Hunyad megyei magyar napok

Gazdag és színvonalas rendezvények várták vasárnap is a Hunyad megyei magyarságot a Magyar Napok keretében. Csernakeresztúron, a bukovinai székely faluban a Málnási Tőkés József Általános Iskola diákjai adták elő a Székelysorscímű történelmi drámát, Brádon gulyásfőzéssel egybekötött közösségi mulatozás volt a programban, a dévaiak pedig Lórán Margaréta festménykiállítását tekinthették meg a helyi magyar házban, illetve a szerelemért némaságot is vállaló katona történtével ismerkedtek meg a Szent Ferenc Alapítvány diákjai színvonalas előadása révén.

A szombati nap lozsádi és dévai eseményei után a vasárnapi rendezvények fő helyszíne Vajdahunyad volt. Az egész napos program a sepsiszentgyörgyi Cantus Firmus kórus rendkívül szép előadásával kezdődött. A helyi római katolikus templomban számos kulturális rendezvény szerveztek az évek során, ilyen meghatósan szép azonban még nem volt, hangsúlyozták a helyi magyarok.

A szabadtéri programok a Corvin-Savaria magyar kulturális központban zajlottak, ahol a főleg pedagógusokból álló Dalos Pacsirták elnevezésű tompai (Magyarország) együttes verseket adták elő megzenésített formában. Miután a szép számú közönség elfogyasztotta a két nagy üstben helyiek által készített finom gulyást, illetve a Vas megyei vendégek marhapaprikását, a Maros megyei Titán zenekar koncertjére került sor. Nagyszerű előadás volt, noha a Titán(ok) nem is annyira saját szerzeményeit adta elő, hanem a magyar könnyű- és rockzene klasszikus darabjait. A közönségsiker óriási volt, háromszor tapsolták vissza a művészeket, miután egy jó órán keresztül együtt énekelték velük az ismertebb dalszövegeket, illetve táncra perdültek a magyar ház udvarán. A Maros megyei vendégek hazafiságtól átfűtött dalokat válogattak vajdahunyadi fellépésükre, s a szórványban aratott, számukra meglepő közönségsiker nyomán bármikor szívesen térnek vissza Hunyad megyébe.

A vasárnapi kohászvárosi koncerten jelenlévő helyiek és dévaiak alighanem örömmel fogadnák őket, akárcsak a magyarországi vendégek.

„Haza jött” a Vas megyei nagykövetség

Hunyad Megyei Magyar Napok

A több mint egyhetes rendezvénysorozatot már nyolcadik alkalommal szervezték meg, az időpont mégis újdonság, mivel a korábbi években mindig május–június táján került rá sor.

Sporttal, vallásos dalokkal és testvérvárosi kapcsolatokkal kezdődtek. Vajdahunyadon a Corvin-Savaria magyar házban a magyarországi Vas testvérmegye küldöttségét fogadták a helyi magyarok. „Haza jöttetek”, így fogadta Ferenczi István, a májusban megválasztott új vajdahunyadi RMDSZ-elnök köszöntötte a népes Vas megyei küldöttséget, amely immár harmadik alkalommal jött el a Hunyad Megyei Magyar Napokra.

Az együttműködés hosszú múltra tekint vissza, Vas és Hunyad megyék, illetve Szombathely és Vajdahunyad már a rendszerváltás utáni első hónapokban testvérmegyei, illetve testvérvárosi kapcsolatot alakítottak ki, az együttműködés mégis az utóbbi években élénkült meg, hangsúlyozta Marton Ferenc, a Vas megyei közgyűlés alelnöke. Korábban ugyanis a kétoldalú kapcsolat inkább hivatalos, intézményi szinten zajlott, az utóbbi években viszont lejutott az emberekhez is, mindenekelőtt a civilszervezetek együttműködése révén. Megtisztelő Vajdahunyadra jönni, már itthon érzik magukat és feltöltődnek, kitartással, a nemzetbe vetett hittel és mindenekelőtt az összefogás felemelő példájával, hangsúlyozta Marton Ferenc, aki fontos fejleménynek tartja, hogy Magyarországon a szórványra is egyre jobban felfigyelnek, nem csupán a Székelyföldre.

Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke is köszöntötte a magyarországi vendégeket, amolyan jelképes Vas megyei nagykövetségnek nevezve a kétoldalú kapcsolat nevét viselő Corvin-Savaria magyar házat. A kohászvárosi magyarság kulturális és közösségi központjaként szolgáló ház ugyanis jelentős Vas megyei támogatással épült meg több, mint egy évtizeddel ezelőtt. A magyarországiak nemzeti zászlót ajándékoztak a házigazdáknak, utóbbiak pedig Fazakas Tibor vajdahunyadi képzőművész alkotásaival ajándékozták meg a vendégeket.

A hat csapat részvételével zajlott focibajnokság pénteken kezdődött el, de csak a szombati mérkőzések után ért véget. A csernakeresztúriak nyerték meg a tornát, megelőzvén a másik két Hunyad megyei csapatot, a dévait és a lupényit, illetve a kolozsvári, szegedi és mezőkövesdi vendégeket.

A magyar napok hivatalos megnyitójára szombaton került sor, ráadásul nem is valamelyik jelentősebb városban, hanem Lozsádon, az alig 200 lakosú, fele-fele arányban magyar–román faluban. A helyszín kiválasztása nem volt véletlen, mivel 2020-ban a település első okiratos megemlítésének 700. évfordulóját ünnepli, az RMDSZ falu-revitalizációs programot indított el. Akárcsak annyi más erdélyi falu, Lozsád népessége is folyamatosan csökken, a fiatalok elvándorolnak és főleg az idősek maradnak. Az életkörülmények javításával (aszfaltozás, közművesítés kibővítése) révén a folyamat megállítását, sőt, remélhetőleg visszafordítását célozzák.

A Hunyad megyei magyar napok szombati hivatalos megnyitójára Lozsád úgy megtelt élettel és pezsgéssel, hogy már az öregek sem igazán emlékeztek hasonlóra. A helyiek is szép számmal gyűltek össze a kultúrotthonnál, de dévai, vajdahunyadi, magyarországi és hollandiai vendégek is eljöttek. A megye két nagyvárosából sokan mentek el Lozsádra, és nyílván, hogy a Vas megyeieket is elhozták, sőt, Zsargó János, a vajdahunyadi református egyházközség lelkipásztora az éppen látogatóba lévő hollandiai testvérgyülekezet küldöttségét is elvitte Lozsádra. Aligha bánták meg, nagyszerű élményben volt részük.

A Martinyesdi községházán folytatott megbeszélés után (Lozsád oda tarozik) Székely Attila helyi tanácsos köszöntötte az egybegyűlteket, majd Adinel Botescu községi polgármester a parányi magyar közösség felkarolásának közös szándékát hangsúlyozta. Vetési László, a kolozsvári erdélyi református püspökség szórványigazgatója a belső összetartás fontosságát hangsúlyozta. A várak – melyek terén Hunyad megye kimagasló helyet foglal a Kárpát-medencében – megvédik a közösséget a külső támadásoktól, a belsőktől azonban már nem. A nemzeti megmaradás tartópilléreit, a templomot és az iskolát a közösségnek kell megőriznie. Marton Ferenc a testvérvárosi kapcsolat fontosságáról beszélt, Laczkó Albert, a Hargita megyei Gyergyóremete polgármestere pedig a szórvány és Székelyföld közötti kapcsolat kiépítésének lehetőségét említette fel a szórványfalú esetében. Sípos Szabolcs a Lozsádra beszolgáló szászvárosi református lelkipásztor a hit fontosságát ecsetelte, Winkler Gyula pedig 3 nyelven köszöntötte az egybegyűlteket: magyarul, románul és angolul. A kultúrotthonban ugyanis helyi románok is eljöttek együtt ünnepelni a magyarokkal, a holland vendégeket viszont nem tudta anyanyelvűkön, hanem csak a nemzetközi közvetítőnyelven megszólítani.

Az igazi látványra azonban az ünnepi beszédek után került sor, amikor a dévai szivárvány nyugdíjas-kórus, a martinyesdi néptánccsoport és a csernakeresztúri hagyományőrző egyesület lépett fel. Utóbbiak nagyszerű teljesítményét vastaps fogadta. Közben kint az udvaron mindhárom üstben elkészült a finom gulyás, melyet a helyiek és a vendégek sokáig falatozták, kellemes beszélgetések mellett és magyar nóták kíséretében.

Zengjed a dalt, kiáltsd a szót!

Közös imával indultak a Hunyad Megyei Magyar Napok

Színes programkínálattal indult a hétvégén a VIII. Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysora: Vajdahunyadon, Lozsádon, Déván, Brádon, Csernakeresztúron, a Zsil völgyében. A legelső mozzanatra azonban a dévai református templomban került sor, ahol a helybeli (református, unitárius, római katolikus) hívek együtt énekelhettek a marosvásárhelyi Reménység Zenekarral.

– Régi ismeretség fűz az Udvarfalván alakult zenekar tagjaihoz, volt időszak az életemben, amikor havonta hallhattam őket. Mindig hangsúlyozzák, hogy nem koncertezni mennek egy-egy közösségbe, hanem együtt énekelni – mutatta be az együttest Rátoni Csaba dévai lelkipásztor, aki a zsoltáréneklő Dávidra fordította a jelenlévők figyelmét. Fülöp Júlia unitárius lelkésztárs Máté evangéliumából idézve biztatta a zenészeket és gyülekezeti tagokat: Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Winkler Gyula EP-képviselő, megyei RMDSZ-elnök lelki derűvel átszőtt napok reményében köszöntötte a magyar napok első rendezvényének résztvevőit.

A Reménység Zenekar tagjai – Gombos Imola Ildikó, Domahídi Árpád, valamint Sárosi Pál valóban igyekeztek a közönséggel közösen fordulni Isten felé: dicsőítést, hálát sugárzó, könyörgéssel átszőtt énekekkel.

A rendezvénysor másodnapján, vasárnap újabb vendégek buzdítottak közös éneklésre a dévai református templomban. Ezúttal a Hantosi Népdalkör és Férfidalárda tagjait látta vendégül a gyülekezet, akik az istentiszteletet követően adtak elő régi magyar vallásos énekeket. Koncz Mária, a dalkör vezetője citerán kísérte az énekeket, Patakiné Turucz Katalin pedig Reviczky Gyula Imakönyvem című versével gazdagította az alkalmat. A hantosi népdalkör tagjaként jelen volt a dévaiak körében Fischer József polgármester is, aki szeretettel köszönte meg a vendéglátását és örömmel emlegette a lelkészcsaláddal több évre visszanyúló barátságot, mely még Gerendkeresztúron született. A közel ezer lelket számláló hantosi közösség tagjai közt szép számban vannak gerendkeresztúri származásúak, így elég erős szálak fűznek minket Erdélyhez. És összetartozásunk jegyében örömmel jöttünk Dévára részesei lenni az itteni magyar közösség rendezvényeinek – fogalmazott a polgármester. A hantosi Népdalkör és Férfidalárda szombaton a dévai főtéren felállított nagyszínpadon is fellépett galga-menti, hajdúbihari, vajdasági és küküllőmenti dalokat énekelve.

 

 

***

A Reménység zenekar 2004-ben alakult Udvarfalván, abból a belső indíttatásból, hogy Istent magasztaló énekeket énekeljen, és ezáltal eljuttassa az örömhírt az embereknek. Megalakulásuk óta nagyon sok helyen szolgáltak Erdélyben, Magyarországon és Hollandiában is.
Eddig három albumuk jelent meg: Kezdet, Hűség és Engem szeret Jézusom. Céljuk az, hogy minél több emberben felébresszék az Isten iránti vágyakozást.

Június 22-25. között tizenötödik alkalommal szervezték meg a Zsil-völgyi Magyar Kulturális Napokat, amely a bányavidék szórványmagyarságának hagyományos ünnepének számít. Az RMDSZ által szervezett rendezvénysorozaton részt vesznek a helyi magyar közösség mellett a magyarországi testvértelepülések küldöttségei és a székely-szórvány partnerségen keresztül háromszéki vendégek is.

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

“A Zsil-völgyi magyarság életében kiemelt időszak ez, a magyar kulturális napok tizenöt éve sűrítetten jeleníti meg, hogy ragaszkodunk magyar gyökereinkhez, ápoljuk hagyományainkat, átadjuk gyerekeinknek kulturális örökségünket. Ugyanakkor a román többség irányába is jelezzük, a Zsil-völgyét a magyar kultúra is alakította, közösségünk jelenléte gazdagítja ezt a vidéket. Ezeket a napokat a találkozás öröme szövi át, hiszen a mindennapokban ritkábban van lehetőség a találkozásra, éppen ezért is fontosak az ilyen közösségi ünnepek” – fogalmazott Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke, aki a Zsil-völgyi Magyar Kulturális Napok vasárnapi zárórendezvényén vett részt. Üdvözölte a jelenlevőket Benedekfi Dávid, helyi tanácsos és RMDSZ-elnök, Antal Amália, a Nőszervezet elnöke és Mesaros Iacob, Lupény alpolgármestere.

Csütörtökön Soltész Miklós, egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár jelenlétében nyitották meg a rendezvénysorozatot, a magyar kormány képviselője Békési Nimród  és Kuron Wilhelm Tükröződések című fotókiállításán köszöntötte a helyi magyar közösséget.

Pénteken harmadik alkalommal indultak a Zsil-völgyi magyarok Maderspach Viktor emléktúrára, a rendíthetetlen magyar katona, mérnök és legendás vadász emlékét ápolva, Lupényból indulva útba ejtették a iszkronyi tulipánfát, az aninószai Maderspach emlékházat, valamint további petrillai, lónyai helyszíneket kerestek fel Bodó József nyugalmazott történelemtanár szakavatott vezetésével. Ugyancsak pénteken tartották a Jézus Szíve búcsút Lónyán. Szombaton délután szabadtéri közösségi eseményt tartottak Petrozsényban, ahol több mint négyszázan gyűltek össze találkozni és mulatni. Ugyancsak szombaton a Kecel testvérváros fiataljai zenés előadást mutattak be Lupényban. A Zsil-völgyi Magyar Kulturális Napok záróeseményét vasárnap Lupényban tartották, ahol a  Csernakeresztúri hagyományőrző csoport lépett fel, majd az INSECT koncertezett.

A dalé volt a főszerep

9. Szövetség Napja Marosillyén

Csillag született a hétvégén Marosillyén, Bethlen Gábor szülőházában. Nem is egy! A dévai Szent Ferenc Alapítvány által szervezett Szövetség Napján 33 csengő hangú gyermek, fiatal vett részt az alapítvány közel ötven gyermekotthonában és napközijében meghirdetett dalverseny országos gálaműsorán. Az örömteli nap – melyen az esős időszak után a napsugarak is felcsillantak –, Főcze Bonaventúra dévai plébános és Böjte Csaba OFM által  bemutatott szentmisével kezdődött.

Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek – hangzott az ige és Csaba testvér saját életében gyökerező példákkal erősítette meg a krisztusi ígéret valóságát. Elmondta: fiatalként házat kért az Istentől, ahol barátait fogadhassa és azóta is folyamatosan nyithatja meg a házakat a rászoruló legkisebbek számára. A kilencvenes évek elején a lepusztított dévai ferences zárdát próbálta helyreállítani, s a köréje gyűlő gyermekekkel játékért imádkoztak. 20 tonnás kamionnal érkezett az első játékadomány! – mesélte a ferences atya, rávezetve a hallgatóságba tartozó legapróbbakat is a hitben, imában rejlő hatalmas lehetőségre. És hangsúlyozta: Jézus nem csak egyeseknek hallgatja meg imáját. Isten szívében mind a 7 milliárd ember elfér. Mindannyian Hozzá tartozunk és ezt fontos tudnunk akkor is, amikor megpróbáltatások érnek, hangsúlyozta Csaba testvér, felelevenítve a nemrégiben tett iraki látogatását, ahol a káld keresztények körében tapasztalta meg a testvéri összetartozást és a töretlen hit erejét. Mindannyian az új szövetség népe vagyunk és fontos, hogy Istennel kötött szövetségünket mi is tudatosan vállaljuk, megvalljuk szavaink, cselekedeteink által. És fontos, hogy egymással is szövetségben éljünk, hiszen csak együtt, közös erővel tudjuk építeni Isten országát – családjainkban, közösségünkben, a Kárpát-medencében, a világban. E kettős – Istennel és embertársainkkal való – szövetségkötésre szólított fel tehát Csaba testvér Bethlen Gábor szülőházának tövében, ahol összefogás, munka és jelentős áldozatvállalás árán alakult ismét kertté a hajdani várudvar, ahol egyre gyakrabban hallani vidám gyermekzsivajt.

A szentmisét követően az alapítvány számos otthonából érkezett gyermekek, nevelők, vendégek együtt fogyaszthatták el az RMDSZ dévai szervezete által főzött ízletes gulyást, desszertként pedig a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság reneszánsz táncosai kínáltak illatos kürtőskalácsot. A rendezvény sikeréhez a Communitas Alapítvány által nyújtott támogatás is hozzájárult – közölte Varga Csaba, a marosillyei Veresbástya vezetője.

 

Ebéd után egy kis táncelőadásra került sor a Bethlen bástya melletti színpadon: a dévai Renaissance együttes gyermekcsoportja, a Magyarok Nagyasszonya Kollégium néptánccsoportja, illetve a Jézus Szíve gyermekotthon növendékei léptek föl. Majd elkezdődött a nagy izgalommal várt gálaműsor, melyen az Erdély minden csücskéből érkező gyermekek, fiatalok ragyogó tekintettel adták elő a gyönyörű népdalokat, vallásos énekeket, kedvelt slágereket. A zsűri: Lengyel Izabella, Nagy Máté, valamint a Veronaki Zenekar tagjai örömmel és elismeréssel hallgatták a sok tehetséges fiatalt. Az értékelés nyomán a tusnádfürdői gyermekotthonban nevelkedő Maksai Irén nyerte el az első díjat, a torockói Gráncsa Tímea második helyezést ért el, harmadik lett a szovátai Csizmás István.  Dicséretben részesült  Balla Tímea Torockóról, Ciorogar Cosmina Szovátáról és Abus Mónika Gyergyóból. A Veronaki Zenekar, illetve a Hetvenhétszer Bocsánat Együttes különdíjait kapta Ciorogar Cosmin, Fábián Katalin, Tulit Mónika és Faragó István. Lengyel Izabella zenetanár külön gratulált valamennyi résztvevőnek és nagyon bíztatta őket: énekeljenek sokat maguk és mások örömére!

A közös éneklésre már rögtön a gálaműsor után lehetőség adódott, hiszen a Magyarországról érkezett Veronaki Zenekar mesébe építve szólaltatta meg kedves és a szó szoros értelmében mozgalmas dalait. A hallgatóság örömmel tapsolt, gesztikulált, dobolt, s szinte bármit elkövetett volna, hogy a zenészeket még egy-két ráadás erejéig visszatartsa. A búcsúdalban a közönség már túlharsogta a zenészeket és valószínűleg pár napig Veronaki-dalokat fúj az alapítvány apraja-nagyja.

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni

Ballagás a Téglásban

A dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum aulájában 34 végzős diák ajkán csendült fel pénteken az iskolahimnusz:Ez a várunk, ide járunk, az a vágyunk, hogy helytálljunk. S e néhány sorban benne rejlett minden elszántságuk, az alma materhez való kötődésük és a hála mindazért a tudásért, szeretetért, amit e falak között kaptak, s ami védelmet nyújtó várrá tette számukra az iskolát. Köszönetképp búcsúzóul elkészítették a tanintézmény zászlóját is, illetve az iskola jelképével ellátott nyakkendővel ajándékozták meg tanáraikat.

Kocsis Attila Levente iskolaigazgató atyai gondoskodással leltározta diákjainak batyuját:  „A szerencsét nem tudtuk nektek becsomagolni, de  mindazt, ami a tarisznyátokban van, használjátok bátran. Vegyétek elő gyakran a hamuba sült pogácsát és megtapasztaljátok majd, hogy az soha el nem fogy” – utalt az iskola falai között megszerzett tudásra, megtapasztalt élményekre a tanintézmény vezetője. Wass Albert gondolatát idézve arra biztatta az útra kelő diákokat: vegyék észre a hegycsúcsok meredélyének megmászásában rejlő boldogságot, haladjanak a csúcs felé, de figyeljenek minden egyes lépés örömére.

Dr. Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes régi ír áldással fordult a diákokhoz: „(…) Legyen időd, hogy szeress és téged is szeressenek – ez isteni kiváltság”, majd felolvasta a tanfelügyelőség hivatalos köszöntőjét.

Palkó Cecília a dévai Szent Ferenc Alapítvány igazgatója a kitartást, a reménységet és bizalmat ajánlotta a diákok figyelmébe: „A holnapnak minden kulcsa a ti kezetekben van. Mindig lesznek aggályoskodók, kételkedők, de ti haladjatok bátran az utatokon”, végül Kodály Zoltán gondolatával zárta felszólalását.

Széll Lőrincz megyei ifjúsági- és sportigazgató a versenyszellemet, a küzdés szikráját próbálta fellobbantani a diákok lelkében, hangsúlyozva, minden harcnak, minden győzelemnek csak úgy van értelme, ha az szűkebb-tágabb közösségünket is gazdagítja.

Szász-Barra Zsófia kisebbségi tanfelügyelő Márai Sándort idézve mondta: „Az utakat sokáig nem érti meg az ember. (….) de az utaknak értelmük van. El kell indulni bátran és úgy haladni az úton, hogy nyomotokban érték maradjon. Ne legyetek szürke átlagemberek, merjétek kibontakoztatni a bennetek rejlő tehetséget.”

A Hauer Erich Diáktanács volt elnöke, János Zsolt is felszólalt, ezúttal végzősként értékelve mindazt, amit a diáktanácsban megélt, megtapasztalt. Köszönetet mondott elsősorban az iskola vezetőségének, a tanároknak, diákoknak, támogatóknak és név szerint azon társainak, akikkel csapatként dolgoztak a diáktanácsban.

A stafétát átvevők nevében Visan Júlia tizenegyedikes diák búcsúztatta végzős társait, felelevenítve a közös élményeket, sok szerencsét kívánt valamennyiüknek.

Stelczner Britta, az elballagó matematika–informatika–filológia osztály nevében számolt be az együtt töltött 2163 nap élményeiről, azokról a pillanatokról, amikor csillogó szemmel keresték, hogy hol vannak a határok. „Azok voltunk, akiknek lennünk kellett – lázadó kamaszok.(…) De Kun Gazda Kinga Viola osztályfőnökünk, és tanáraink nagy szeretettel faragták ki belőlünk azokat a fiatal felnőtteket, akik most vagyunk” – mondta hálával Stelczner Britta. Köszönetet mondott továbbá a szülőknek, nagyszülőknek is, „akik úgy tekintettek ránk, mint egy tökéletes gyermekre, aki képes a világot meghódítani”. Külön köszönet hangzott el az osztálytársak felé, akik immár ennél többet, igaz barátot jelentenek egymásnak.

A turizmus osztály 14 diákja nevében Stan Emilian Daniel mondott köszöntet elsősorban Kásler Enikő osztályfőnöknek, aki édesanyaként állt mellettük az évek során.

A köszöntők sorát a szülők részéről felszólaló Albert Gabriella zárta, majd Szabó Brigitta és Balogh Szilárd a végzősök nevében átadta az iskola kulcsát a tizenegyedikes Kozsán Hajnalkának és Stelczner Norbertnek.

Kásler Enikő osztályfőnök értő, érző szívvel vette számba az elmúlt esztendőket, annak buktatóit és a gyakran felmerülő értetlenséget, mellyel a diákok tudásuk gyarapításának hasznát kérdőjelezték meg. „Lassan megtanuljátok, hogy a siker ára a küzdelem, és ami fáj, az nemesít. Ezért nem menekülni kell a nehézségek elöl, hanem bátran szembenézni velük, felismerni a világban rejlő összefüggéseket, gyümölcsöztetni a bennetek rejlő értékeket” – fogalmazott az osztályfőnök, elmondva, hogy ő maga is sokat tanult az évek folyamán diákjaitól. Majd átadta a tanulmányi eredménnyel kiérdemelt díjakat: első díjat kapott Stan Emilian Daniel, másodikat Roman Anca, harmadikat Gothar Robert Cristian.

A matematika–informatika–filológia osztály tanulmányi eredményeit Kun-Gazda Kinga-Viola osztályfőnök értékelte, örömmel elevenítette fel azt a rengeteg közös élményt, melyben az elmúlt 4-8 esztendőben részük volt. A több ezer kilométert felölelő kirándulásokat, szülinapozásokat, gólyabált, szalagavatót, mikulásozást, ötleteléseket a piski parkért, térdficamot stb. – olyan apró mozzanatokat, melyek során lassan igazi közösségé kovácsolódott az osztály. Végül még néhány „utolsó jó tanácsot” lopott diákjai szívébe, leginkább Márti dalával bíztatva őket: „kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni!” Majd a tanulmányi eredmények alapján első díjat adott át Szabó Brigittának és Stelczner Brittának, második díjat Lőrincz Tímeának és Bereczki Évának, harmadikat János Zsoltnak, Pop Tímeának és Péter Bernadettnek.

A díjazás alkalmával az országos RMPSZ részéről könyvajándékban részesült valamennyi végzős dévai diák. Tekintettel az Arany János-emlékévre, díszes kiadásban vehették át a Toldit.

Továbbá átadásra kerültek a dévai közösségben immár hagyományos különdíjak. Dr. Máté Márta és Pogocsán Ferdinánd helyi RMDSZ-tanácsosok Lőrincz Tímeát, Stan Emiliant és Roman Ancát díjazták közösségi munkájukért.

Dr. Hauer Erich, a dévai magyar iskolaközpontot megálmodó ifj. Hauer Erich-ről elnevezett társaság nevében ezúttal is emléklapot és tanulmányi ösztöndíjat nyújtott át az évfolyamelső Stelczner Brittának. Utóbbi vehette át az iskola vezetősége által szintén hagyományosan felajánlott díjat is. Utolsó mozzanatként sor került az osztályelsők nevével ellátott szalagok felaggatására, majd Rátoni Csaba református, Koppándi-Benczédi Zoltán unitárius és fr. Albert Leánder római katolikus lelkészek áldásával, illetve közös imával zárult a ballagási ünnepség.

Hunyad Megyei Hírmondó © 2011 kiadja az RMDSZ Hunyad Megyei Szervezet
Powered by Konnertfilm